Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Grin/Laird

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A modern átverések egy izgalmas formája a hamis nemesi címek árusítása. Ebből a szempontból érdekes módon nem az isten háta mögötti afrikai országok járnak elöl, hanem olyan országok, mint például a nagy hagyományokkal rendelkező Skócia.

Ne hagyja ki a lehetőséget! Legyen Ön is Laird of Glencairn, Lady of Glencoe, Dunans, Blackwood vagy csak egyszerűen Laird of Scotland!

Pár tízezer forintért nemesi cím: a legtöbb ember azt gondolná, hogy ez jópofa vicc, és az árusok is ezt mondják, amikor az ajtajukon a hatóságok kopogtatnak. Az alapkoncepció az, hogy megvesznek egy telket, majd azt négyzetméternél is kisebb darabokban eladják többnyire nem túl bölcs, gyanútlan külföldieknek. A vételhez mellékelnek házi gyártású „hiteles” dokumentumokat, hogy az illető mostantól „skót Lord, vagyis Laird”, a felesége „Lady”, és a közvetlen leszármazott gyermekeik esetleg szintén.

Az árusok szerény haszonnal dolgoznak: becslések szerint átlagosan 2-3 millió százalékos a hasznon egy ilyen bolton. A hülyének is megéri, bár most nem az árusokra gondoltam.

Persze az élet nem egyszerű. Noha a skót törvények 1976-os változása miatt a mikroföldek „eladása” lehetséges, ezek azonban túl kicsik ahhoz, hogy a teleknyilvántartásba bekerüljenek, így a büszke földtulajdonosoknak – jó esetben – maximum egy szerződésük van arról, hogy földet birtokolnak; a legtöbb esetben ezek a szerződések nem tartalmazzák, hogy a rét melyik része az övék, így 100 négyzetméternyi rétből akár több tízezer négyzetmétert is el lehet adni, aztán majd boxolják le a büszke tulajdonosok, hogy melyik nyúlüreg kié. De az „eladás” nem véletlenül szerepel idézőjelben: legálisan földet tulajdonként eladni csak úgy lehet, ha a Keeper of the Registers of Scotland bejegyzi azt, viszont ezt nem teszi meg ekkora földekkel, így ez az eladás valahol a használati jog és a rosszízű tréfa között helyezkedik el.[1][2]

Ezen túl a Court of the Lord Lyon (a skót nemesi ügyekkel és címerekkel foglakozó társaság) udvariasan csak úgy nyilatkozott, hogy „ismét megjegyezzük, hogy ezen címeknek semmiféle jogi értéke nincs. Ez nem egy nemesi cím hanem egy földbirtokos megnevezése (mint magyarban a „gazda” vagy „úr”), és még egy normál telektulajdonos esetében is helytelen, nem beszélve a kisméretű szuvenír-földdarabokról.”[3]

A skót ügyvédek és klánok képviselői nem voltak ennyire finomak: „egy egy átbaszás” („bollocks”), „átverés” („scam”) illetve „gyanútlan idióták megvezetése” („duping unsuspecting idiots”).

Jelentősen olcsóbb megoldás tehát az, ha egyszerűen készítünk saját magunknak egy oklevelet, illetve névjegyet „Lord Glázser Bozsó” formában és megspóroljuk azt, hogy a csalók pár tucat angol fonttal gazdagabbak legyenek. Persze ezeket csak olyan társaságban érdemes elsütni, ahol az emberek tájékozatlanok és képzetlenek.


ps: Többen tudják, hogy mi köze ennek a Wikipédiához. :-) Ha más nem az, hogy lehet erre hivatkozni egy vitalapi vitában. ;-)

  1. http://www.scotsman.com/news/opinion/letters/law-of-the-land-1-3336742
  2. http://www.journalonline.co.uk/Magazine/57-4/1011036.aspx#.VNyXfC5imPT
  3. http://www.lyon-court.com/lordlyon/228.html